A felnőttkori bénulás okai és tünetei

A bénulás, az izomműködés teljes vagy részleges hiánya.

Az izomműködés legtöbbször az idegrendszer megbetegedése miatt károsodik, amely érintheti az egyik, vagy mindkét testfelet, egy-egy végtagot, vagy végtagrészt.

A központi idegrendszer károsodása legtöbbször spasztikus (görcsös) bénulást hoz létre. Azonban az újszülötteknél csökkent tónus is  kialakulhat.

Az esetek kisebb részében maga az izom betegsége okozza annak működés kiesését, ezt izom dystrophiának nevezünk.

Bénulást okozó idegbetegségek csoportjai:

1. Agyi eredetű bénulás, amely a koponyaagy károsodásának  következménye.

Gyermekeknél leggyakoribb a születés és annak közvetlen közelében kialakuló oxigén hiányos állapotok miatti agykárosodás. Felnőtt korban stroke miatt alakul ki leggyakrabban agyi eredetű bénulás. Baleseti koponya sérülés is okozhat agyi eredetű bénulást

2. Agyi és gerinc fejlődési rendellenességek is okozhatnak bénulást, amely legtöbbször csökkent izomtónussal jár.

3. Az idegpályák károsodása, a polyoneuropathiák,  gyakran csak részleges bénulást okoz.


Izomsorvadás és izombetegségek

Az izomerő gyengülése és kiesése izomsorvadást okoz. A tüneteket kiválthatja örökletes betegség, a mozgás nagyfokú hiánya és ideggyógyászati elváltozás is. Ha egy izom vagy izomcsoport hosszú időn keresztül nincsen mozgatva, sorvadni kezd. Műtétek után vagy krónikus betegségek miatt, valamint csonttörések gipszelése alatt, a beteg mozgása teljesen elmaradhat, az izom gyengülni, sorvadni kezd. Ezért nagyon fontos az inaktív betegeknél a gyógytorna.

Számos ideggyógyászati kórkép is izomgyengeséghez, majd sorvadáshoz vezet, ahol eredetileg nem az izom betegszik meg, hanem az idegek. Az agylágyulás vagy az agyvérzés (stroke), amely az idegrendszer mozgató területét érinti, az izmok bénulásához vezet.

Az izomsorvadásnak az idegek vagy idegpályák fent említett betegségei mellett oka lehet még az izombetegségek és a gerincvelő betegsége. Az izombetegségek (myopathiak) egy része öröklődő (izomdystrophiak), de okozhatják anyagcsere betegségek, gyulladás, daganatos betegségek is. Lefolyásuk különböző súlyosságú.

Örökletes betegségek a Duchenne-féle izomdystrophia, a Duchenne-kór és a Becker-féle izomdystrophia, az SMA (spinális izomatrófia) és az ALS (amyotrophias lateralsclerosis), melyekről részletesen a Gyermekbénulás okai című menüpont alatt olvashat.

 

Storke, szélütés, agyvérzés

A stroke a központi idegrendszer kisebb, vagy nagyobb területen bekövetkező érelzáródás vagy vérzés, ami miatt szövetelhalás, majd működéskiesés jön létre.

A stroke-ot számos esetben átmeneti agyi keringési zavar előzi meg. Ez az ún. átmeneti ischaemiás roham vagy röviden TIA, melynek tünetei 24 órán belül megszűnnek. A stroke előjelének tekinthető az átmeneti bénulás, ami lehet féloldali, illetve a beszéd- és látászavarok kialakulása. Mivel ezek a tünetek néhány percen belül megszűnnek, sokan nem veszik komolyan a figyelmeztetést, ennek pedig végzetes következményei lehetnek. Stroke-ra figyelmeztetnek a következő tünetek: A karok, a lábak vagy az arc hirtelen bénulása, tipikus a féloldali bénulás. Hirtelen beszédzavar, a páciens nem tudja megformálni a szavakat, vagy nem érti meg a szavak jelentését, amit mondanak neki. Látászavar, többnyire az egyik szem látómezejének egy része kiesik (amaurosis fugax). Lefelé görbülő száj, a páciens nem tud „o” betűt formálni. Szédülés, többnyire forgó jellegű Nyelési zavarok (diszfágia) Bizonytalanság járás közben, esetleg a lábak teljes bénulása Pillanatnyi eszméletvesztés

Attól függően, hogy a károsodás mely agyterületeket érinti, mely erek ellátási területén történik, a következmény és a rehabilitáció folyamata minden esetben más és más lesz.

Amíg a tünetek előrehaladása zajlik, a betegek akut ellátást igényelnek. Attól a pillanattól kezdve, amikor a folyamat stabilizálódik, a korai rehabilitáció már elkezdődhet. Jó prognózist jelent, ha egy héttel az átvészelt stroke után a beteg fel tud kelni az ágyból, ha (akár segítséggel) rövid távú járásra képes. A féloldali bénulttá vált betegek rehabilitációja igen összetett feladat. A rehabilitációs programot szakmai team végzi, amelynek a beteg is aktív tagja. A tennivalók több részterületre oszthatók, amelyeket más és más szakember lát el, de egymással szorosan együttműködnek a beteg érdekében.

A rehabilitáció céljai között szerepel az önellátó életmód, az önálló járás, a helyzetváltoztatás képességének elérése, valamint, hogy javuljon a beszédzavara, a kommunikációkészsége és a kognitív funkciói. Összességében a cél az életminőség javítása, a beteg visszavezetése a családba, a társadalomba.

 

 SM – Sclerosis Multiplex

A sclerosis multiplexet autoimmun betegségnek tartják, mivel ez egy olyan állapot, amelyben az immunrendszer idegenként azonosítja a szervezet saját anyagait és megtámadja azokat. A betegség világszerte mintegy egymillió embert érint. Közel kétszer annyi nő esik áldozatául, mint férfi. A legtöbb beteg az első tüneteket 20 és 40 éves kora között észleli.

A sclerosis multiplex (SM) egy krónikus, potenciálisan rokkantsághoz vezető betegség, amely a központi idegrendszert, azaz az agyat és a gerincvelőt érinti. A sclerosis multiplexben a szervezet tévedésből ellenanyagokat és fehérvérsejteket küld az agy és a gerincvelői idegeket körülvevő myelinhüvely (az idegrostokat szigetelő, zsírsavakban gazdag fehérjetartalmú anyag) ellen. Ennek eredményeként kialakul a myelinhüvely gyulladása és károsodása, amely végül az idegek károsodásához vezet. A folyamat eredményeként hegesedés (sclerosis) alakul ki több területen (multiplex). Idővel ez a károsodás lelassítja, vagy megakadályozza az izomkoordinációért, az izomerőért, az érzékelésért és a látásért felelős idegeken az ingerület (információk) továbbítódását. A sclerosis multiplex lefolyása kiszámíthatatlan, súlyossága változhat. Van, akinél a betegség enyhe formája alakul ki, míg mások esetében tartós funkcióromláshoz vezethet. Megfelelő kezeléssel módosítható a betegség lefolyása, és enyhíthetők a tünetek.

 

      Guillain-Barré-szindróma                             

A Guillain-Barré-szindróma (akut felszálló polineuritisz) a polineuropátiák egy olyan formája, amely gyorsan rosszabbodó, néha bénuláshoz vezető izomgyengeséget okoz. A feltételezett ok autoimmun reakció, melyben az immunrendszer megtámadja a mielinhüvelyt (az ideget beborító anyagot). A betegek 80%-ában a tünetek egy enyhe fertőzés után, illetve műtétet vagy oltást követően az 5. naptól a 3. hétig terjedő időszakban kezdődnek.

A betegség rendszerint izomgyengeséggel, bizsergéssel és érzéskieséssel kezdődik a lábakban, ami aztán felterjed a karokra is. A gyengeség a legszembetűnőbb tünet. A betegek 90%-ában az izomgyengeség a 2.-3. héten a legsúlyosabb. A betegek 5-10%-ában a légzőizmok olyan gyengévé válhatnak, hogy lélegeztetésre lehet szükség. Intravénás vagy gyomorszondán át történő táplálásra az arc- és nyelőizmok gyengülése miatt az esetek kb. 10%-ában lehet szükség.

Ha a betegség nagyon súlyos, a vérnyomás ingadozhat, a szívritmus kóros lehet vagy más vegetatív működési zavarok léphetnek fel. A betegség egyik formája szokatlan tünetegyüttest hoz létre, amelyben a szemmozgás bénult, a járás nehéz és a normális reflexek eltűnnek.

Laboratóriumi vizsgálat nem tudja kimutatni a betegséget, ezért azt a tünetek alapján kell felismerni. Az agy-gerincvelői folyadék vizsgálatát, elektromiográfiát, idegvezetési sebesség mérését és vérvizsgálatokat végeznek leggyakrabban a nagyfokú izomgyengeség egyéb okainak a kizárására.

A Guillain-Barré-szindróma igen komoly betegség, amely a gyors rosszabbodás miatt azonnali kórházi kezelést igényel. A diagnózis felállítása a legsürgetőbb feladat, mivel minél hamarabb kezdik a megfelelő kezelést, annál nagyobb az esély, hogy a végkifejlet kedvezően alakul. A nővérek puha matracok alkalmazásával és a beteg két óránkénti forgatásával próbálják elkerülni a felfekvéseket. A gyógytorna fontos az izommerevség megelőzése, valamint az ízületek és izmok működésének a megőrzése szempontjából.

A betegek maguktól is javulhatnak, de a felépülés kezelés nélkül hosszú ideig tarthat. A korán elkezdett kezeléssel a gyógyulás nagyon gyorsan, akár napokon vagy heteken belül bekövetkezhet. Egyébként a felépülés néhány hónapig tart, de a legtöbb beteg teljesen meggyógyul. Visszamaradó gyengeség kb. az esetek 30%-ában (gyermekeknél még magasabb százalékban) fordul elő még 3 év múlva is. Kezdeti javulás után a betegek 10%-a visszaesik, és krónikus visszatérő polineuropátia fejlődik ki.

 

Agyhártyagyulladás

Az idegrendszert érintő fertőző betegségek közül az agyhártyagyulladás a legismertebb. Az agyhártyagyulladás a lágy agyburok gyulladásos betegsége. Lefolyás szerint lehet heveny vagy krónikus, illetve a kórokozótól és a szervezet szöveti és sejtszintű reakciójától függően különböző típusú, úgymint gennyes, savós vagy tuberkulózisos eredetű. Néhány alapbetegség (nyílt koponyasérülés, immunhiány, leromlott állapotú beteg kórházi fertőzése) esetén nagyobb az agyhártyagyulladás veszélye, ilyenkor a kórokozók is mások lehetnek, mint eredetileg egészséges személy betegségében.

A baktériumok okozta, gennyes agyhártyagyulladás igen súlyos lefolyású. Helyrehozhatatlanul károsíthat idegrendszeri funkciókat, és néhány kórokozó esetén a célzott antibiotikum kezeléssel sem előzhető meg a halálozás.

 A fertőzés kialakulása és tünetei: A fertőződés leggyakrabban úgy jön létre, hogy a baktériumok a légutakban megtelepednek, ott gyulladást keltenek. A gyulladt nyálkahártyán keresztül a véráramba, majd az agyvízbe kerülnek, ahol a betegséghez vezető összetett folyamatokat  indítanak be. A fertőzés tehát egyértelműen légúti, a baktériumok cseppfertőzéssel terjednek emberről emberre.

A bakteriális agyhártyagyulladás kezdeti tünetei lehetnek általánosak: levertség, étvágytalanság, láz. Ezután következnek az idegrendszer izgalmi jelei és a gyulladásos agyödéma következményei: fejfájás, hányinger, hányás, tarkókötöttség, aluszékonyság, ingerlékenység, tudatzavar, görcsök, bénulások, kezeletlen agyödéma esetén halál. Csecsemő- és öregkorban az izgalmi tünetek mérsékeltebbek lehetnek, vagy hiányozhatnak. Súlyos esetben a Meningococcus jellegzetes, bevérzéses bőrjelenséget produkál.

Megelőzés, gyógyulás: A gennyes agyhártyagyulladást előidéző kórokozók ellen hatékony védőoltással rendelkezünk. A betegséget többféle baktérium is kiválthatja. Ezek közül az egyik (Haemophilus influenzae) ellen csecsemőkorban kötelező a védőoltás. A másik két baktériumtörzs (Pneumococcus és a Meningococcus) ellen is hatékony oltóanyagokkal rendelkezünk, azonban ezek hazánkban jelenleg önkéntesen, térítés ellenében választhatóak. A védőoltásokkal kapcsolatban a házi gyermekorvos, családorvos vagy a területileg illetékes Védőoltási Tanácsadó szakrendelés nyújthat segítséget.

Fertőzés esetén csak a korai felismerés és az időben elkezdett célzott antibiotikum kezelés és intenzív ellátás mentheti meg a beteg életét és életminőségét. Maradványtünetként halláskárosodás, mentális és magatartásproblémák, az agyvíz keringési zavara, agytályog, végtagbénulások, mozgászavarok és más idegrendszeri eltérések jöhetnek létre. A beteg közvetlen környezete antibiotikum adásával megvédhető a fertőzéstől.

 

Sérülések 

Sérülések általában baleset során jönnek létre. Balesetnek az egyszeri, hirtelen külső erőbehatást nevezzük, amely egészségkárosodást hoz létre a sérült akaratán kívül.

Bénulást általában olyan sérülések okoznak, amelyek során a mozgató idegek sérülnek.  Ezek közül a legsúlyosabbak a gerincsérülések, melyek során a gerinccsatorna megtörik, a gerincvelő részlegesen vagy teljes egészében megszakad.  A gerincsérülések gyakorisága százezer lakosra vonatkoztatva 2-5, amelyeknek mintegy 10 százaléka jár bénulással. Leggyakrabban országúti-, síbalesetek vagy vízi sportok következtében alakul ki.

Attól függően, hogy a trauma a gerincvelőt milyen magasságban érintette, a beidegzésnek megfelelő totális vagy részleges motoros–szenzoros és vegetatív bénulás következhet be, görcsös (spasztikus) tünetekkel.

A gerincvelő teljes sérülése (harántléziója) esetén a sérüléstől lefelé valamennyi idegműködés hiányzik, petyhüdt motoros bénulás, valamennyi érzésfajta kiesése, a reflexek teljes hiánya, vasomotoros bénulás, széklet- és vizelet incontinentia észlelhető.

A nyaki gerincvelő sérülését mind a négy végtagra kiterjedő bénulás (tetraplegia), a háti és ágyéki szakasz károsodását az alsó végtagok bénulása (paraplegia) követi. A részleges károsodás, mely legtöbbször a környezet nyomásából ered, a helyreállítás, a vérömleny és az ödéma felszívódása után rendeződhet. Ez lehet néhány hónap, de több év is.

 

LBT Kft © 2014