Hagyományos Pető csizma vagy mozgóbokás, dinamikus lábortézis?

Az ortopéd sebész műtéti úton rendezi az izomegyensúlyt, mégis a növekedés sebességével párhuzamosan, ismét romlik a mozgásstátus. Ennek az az oka, hogy a beidegzésében megzavart, bénult izom adaptálódó képessége rosszabb az egészségesénél. Az ép izom a csont hossznövekedését passzívan követi, míg a bénulás miatt károsodott izom erre nem képes, attól elmarad, tehát a kontraktúra a gyermek növekedésével újra és újra kialakul.

Pető feltehetően ezt is tudta, hiszen az adaptálódást segítendő rendszeresen használt passzív korrekciós síneket, éjszakai fektetőket. A járás segítésére alakította ki az úgynevezett “Pető csizmát”amelynek a lényege a láb talpi helyzetbe való kényszerítése, ezzel annak stabilizálása, a görcsös bénulás  csökkentése. Az eszköz egy fém vagy műanyag félcsőből, és egy ahhoz derékszögben csatlakozó merev talpból állt, amelyet megfelelő szíjazattal rögzítettek a beteg gyermek lábához. Sajnos a pozitív hatás mellett ennek igen sok mellékhatása volt. A legkönnyebben felismerhető hátrány a láb lépéskor való átgördülésének akadályozása. Ebben a szerkezetben a mozgásukban egyébként is károsodott gyermekek csak topogni tudtak, a lépés gördülési fázisa nem jöhetett létre.

Ezt az életkor előrehaladtával úgy hidalták át, hogy a csizmáról áttértek a Scarpa gép használatára, amelynek hátsó ütközője a lóláb tartás kialakulását akadályozta, és az átgördülést lehetővé tette.

A Pető csizma hosszú távú mellékhatása a láb deformálódása volt. Az esetek jelentős részénél egyes ízületek károsodtak, a hosszboltozat a talp felé domborúvá vált, miközben a sarokcsont továbbra is lóláb helyzetben maradt.  Az alsóugró ízület sajátos anatómiai viszonyai miatt a láb befelé fordult, a belső talp-él túlterhelődött. Ezt a helyzetet ortopéd cipővel próbálták meg korrigálni, de a lábon kialakuló kóros irányba ható jelentős erőket a cipőbőr, még megerősített kéreg mellett sem képes semlegesíteni.

A fentiekből következik, hogy a cerebralpareitikus gyermekek ellátásában felmerült egy újfajta segédeszköz iránti igény, amely a Pető csizma előnyeit megtartja, ugyanakkor a mellékhatásokat kiküszöböli, a láb átgördülését engedi, a láb boltozatos szerkezetének kialakulását is támogatja.

A recept tehát így szól: végy egy Pető csizmát, keverd össze a Scarpa géppel, spékeld meg lúdtalpbetéttel, szervírozd egy kényelmes cipőben!

Pető csizmaÉvtizedekkel ezelőtt, a műanyag technológia bevezetése az ortézis ellátásában új lehetőségeket teremtett, pontosabb beágyazást tett lehetővé. A lábtő stabilizálását már a korábbi, merev bokarögzítőknél is úgy oldották meg, hogy a sarokcsontot két oldalról befogva, azt a lábszár tengelyébe kényszerítették. A keletkező nagy erőket szerencsére a sarokgumó mindkét oldala jól elviseli. A hárompontos támasztás elve itt is érvényesül. A sarokgumón és a lábszáron történő megtámasztások, valamint a  talp felőli megtámasztás alakítja ki a korrekciós erőket. Az ízületeket tehermentesíti,  az előlábat deformáló erők nem jöhetnek létre. Ha az eszközt hátsó bokaütközővel ellátott ízülettel látjuk el, az átgördülés lehetővé válik.

 Az Ankle-foot orthosis lényegében a fenti elvárásoknak megfelelően kialakított eszköz.

Egyértelmű, hogy csak egyéni méretvétel alapján, precíz, pontos kivitel esetén érheti el célját, méretsorozatos eszközzel nem helyettesíthető.

A tízezres nagyságrendben készített eszközökön szerzett tapasztalatok – amelyek egybeesnek a nemzetközi irodalomban megismertekkel – nagyon jók.

Dr. Mező Róbert

LBT Kft © 2014